Orgován Ramóna-Hidegháború
Fülszöveg:
Nancy Williams maga a megtestesült jógyerek. Egy ideig legalábbis az volt. Élete első tizenhét évében szülői szigorban nevelkedett, ezért rutinból utasított vissza minden olyan ajánlatot és meghívást, ami akár csak a legapróbb tiltott történéshez vezethet. Bulik helyett inkább tanult, sorozatot nézett és telefonban kritizálta a jeleneteket a barátnőjének. Csendben kuncogott, amikor az osztályát újabb szidások érték a tanárok részéről, akik a végzős évre sem tudták kivívni Nancy tiszteletét. Aztán eljött az utolsó gimnáziumi év novembere, és Hálaadás ünnepe előtti szent napon megérkezett a St. Elliot gimnázium elit falai közé az új történelemtanár.
Christopher Burns az egyetemről frissen szabadult pedagógus, rideg és szarkasztikus, a stílusát legjobban a hozzánőtt öltönye és a bunkó megjegyzései írják le.
Nancy Williamsnek, ennek az ügyvéd anyukával élő, cserfes és olykor tiszteletlen végzős diáklánynak igencsak zavaró a férfi viselkedése. Persze ez fordítva is elmondható.
Szóval a kérdés: mi történik akkor, ha ezt a kettőt összeeresztjük?
Orgován Ramóna 2019 júniusában kezdte a Hidegháború publikálását, mely az elmúlt 4 évben több, mint egymillió megtekintést szerzett a hazai Wattpaden.
Értékelés:
SPOILER VESZÉLY!!!
Bevallom én is Wattpaden olvastam először ezt a könyvet és a szívemhez nőtt, ezért borzasztóan nehéz volt döntenem a 4,5✩ és az 5✩ között. Végül az előbbit választottam és nyilván azt is kifejtem miért.
Az íróról annyit érdemes tudni, hogy fogadásból kezdett el írni. Fiatal, magyar és feltörekvő, legalábbis én leginkább így tudnám jellemezni.
A Hidegháború egy trilógia első része. Egy tanár-diák kapcsolatot foglal körül, annak minden mélységével és problémáival együtt. Annak is ajánlanám, aki nem szereti az ilyesféle történeteket, mivel tényleg borzasztóan beszippant az egész és nem egy elcsépelt sztori.
Külön tetszik benne, hogy vannak mellék-szállak is és persze mindig történik valami, ezért sosem unalmas.
Viszont, amiért nem kapott maximális pontot: annyira bennem van az eredeti, szerkesztés nélküli történet, hogy mikor kivettek belőle jeleneteket vagy éppen újakat gyártottak bele (értsd: átírták), kicsit elvette tőlem azt a nagyon katarzis érzést, ami eddig mindig ott volt. Érhető, hisz borzasztóan hosszú volt a kézirat, de hiányzik, ahogy Nancy borzalmas hangon énekel a kocsiban, Christopher pedig csak mosolyogva ad hangot a zenére. (Kedvenc jelenetem volt, agyon olvastam.)
A másik hozzáírással kapcsolatos dolog, ami számomra negatívum. A 18+-os jelenetek.
Félreértés ne essék, semmi bajom a szókimondással, de ennek a könyvnek az volt a bája, hogy nem voltak agyon részletezve az ilyesféle jelenetek és közben minden annyira érthető és érzéki volt.
Nyilván tudom, erre van kereslet, bár nem tudok azzal sem egyetérteni, hogy ez mindenhova való is.
(Még annyit hozzáfűznék, hogy ezért a tömény rózsaszín borítóért sem vagyok oda, bár nyilván nem ez alapján ítéljük meg a könyvet. Ez a stílus szerintem sokkal jobban áll a hamarosan megjelenő Rendbontás című történetnek, amit már izgatottan várok.)
Összességében viszont nagy helyet foglal el a szívemben, sok nevetést, sok sírást és sok hajnali "csak még egy fejezetet". Örülök, hogy az egész történetet végig követhettem (elsőre is) és türelmetlenül várom a további részek megjelenését. Ez az a könyv, amit mindig és mindenkinek ajánlok.
Figyelem! Ez az egyéni véleményem, nem kell egyetértenünk, sőt! írj egy
kommentet és oszd meg velünk Te mit gondolsz!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése